A szobámban ülök, éppen
a laptopomon pötyögök és nézem az egyik kedvenc sorozatomat. Egy pillanatra
felpillantok, majd elmosolyodom. A fotelből egy fiú néz rám és mosolyog.
Ránézésre olyan 15-16 év körüli lehet, de igazából már a 20 felé közelít.
Kevesebb, mint 4 hónap és be is tölti. Ő csak mosolyog, csillog a fogsora, egy
pillanatra nem hagyná abba. Pedig lenne oka nem mosolyogni. Éppen iskolaváltás
előtt áll, nemrég tudta meg, hogy felvették az egyetemre. Új hely, új emberek.
De Ő látszólag nem görcsöl, csak mosolyog. Aztán még itt van az a tény is, hogy
távol lesz az unokatesójától, akit annyira szeret és még valakitől, aki Őt
nagyon szereti. És talán a fiú is szokott néha gondolni rá. Legalábbis a lány
remélte. Mindezek ellenére a fiú még mindig mosolyog, édes mosolya melengeti a
lány szívét. De aztán elszomorodik. Ismerve a fiút, Ő is ezt tenné, de mégsem
teszi. Csak vigyorog. Még mindig. Persze a lány megérti, miért is ne értené
meg. Hiszen a fiú, csak egy fénykép…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése