Főnök

Reggel fél 7 van. Épphogy kinyitom a szemem, majd felkelek az ágyból. Komótosan felöltözöm, megreggelizem, majd felkapom a táskámat és elindulok a buszra. Még két hetem van hátra a nyelvkurzusból. Csak legyen már vége! Szinte egész héten hulla fáradt vagyok a korai felkelések miatt. Kilépek az ajtón. A főnök már vár, erősen figyel, majd utánam jön. Elköszönök tőle, majd tényleg elindulok, mert el fogok késni.

Amikor hazaérek, ő még mindig itt van, szívélyesen fogad engem, néha alig akar beengedni az ajtón. Egésznap csak mászkált, felmérte a terepet, figyelte a területet. Most pedig szeretné, ha kicsit vele maradnék. Csak szegényt sajnos általában lekoptatom. Pedig többet kellene vele foglalkoznom. 3 éve hűségesen velem van, sosem hagy cserben. Bár néha azért elmegy futni, csakhogy engedély nélkül, ilyenkor alig lehet visszaimádkozni az udvarba. De mindig visszatér.

Este néha ki szoktam menni hozzá. Ilyenkor általában már a fekhelyén pihen. Kicsit beszélgetek vele, aztán visszamegyek a lakásba. Egyedül marad a sötétben. Szegény! Nem lennék a helyében. Nem elég, hogy egésznap egyedül van, még egyedül is itt kell aludnia a sötét éjszakában. De legalább van tető a feje felett.

És így megy ez nála minden nap. Az emberek mindig mást csinálnak körülötte, ő viszont mindig megfigyel, véd minket a veszélyes macskáktól és rovaroktól. Ha kell a lódarazsat is kettéroppantja és egészben lenyeli. Imádja, ha simogatják a fejét, folyton az emberekhez dörgölődzik. Ha hazaérnek a gazdik, mindig lelkesen fogadja őket. Olykor túlságosan is. Persze egy kis ”nyuszi látta” étellel le lehet nyugtatni. Csak le ne locsoljuk, mert azt nagyon nem szereti! Nem értem, hogy az esőt hogyan bírja ki. Vagy éppen az ivást. Végül is, akkor is vizesedik, csak belülről.

Szóval így tengeti napjait a Főnök. Persze néha azért van időnk játékra és oktatásra is. Csak sajnos igen kevés…